Összeállította: Bodai Beáta. Köszönet a segítségért! 🙂
Szervezés: A gyerekek fehér ünnepi felsőben vannak, mindegyiknek a szíve oldalára egy piros papírszívet tűztünk. A papírszív egyik oldalán – jól láthatóan – a gyermek édesanyjának neve van, a másik oldala üres. A műsor kezdetén csak az üres oldala látható. A kelléknek a versmondó résznél van jelentősége, a gyermek akkor fordítja meg, és teszi láthatóvá édesanyja nevét, amikor neki mondja a verset.
- Bevonulás: Kormorán: Anyu, végy egy hegyet nékem…
(1 vsz. bevonulás, beállás, 2. vsz. a szöveg játékos mozdulatokkal kísérése, 3. vsz. tánclépések, tapskísérettel)
- Dramatizálás (Középen két gyermek áll. Az egyik az Isten, a másik az Anya. Az Isten úgy csinál, mintha szobrot formázna a másikból.)
Mesélők 1,2:Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
Angyal:(kíváncsian szemlélődik) Ezzel vesztegettél el egy egész hetet? Isten: Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot?
Mesélő 3:Mosható legyen, de ne plasztik anyagból!
Mesélő 4:180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen!
Mesélő 5:Kávéból és az előző napok maradékából éljen!
Mesélő 6,7:Olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson!
Mesélő 8: Legalább hat pár keze legyen!
(Összenéznek, bólogatnak és hangosan mondják: Igen, ilyen legyen!)
Mesélő 9:Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
Angyal: Hat pár kéz?
Isten: Nem a kezek megteremtése a nehéz, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
Angyal: Három pár szem? Mesélő 10: A jó Isten bólintott. Isten:( a szobor szemeire mutat)Az első pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól:
Anya szobor: Mit csináltok?
Mindenki: Semmit!
Isten: (közben mutatja a szobron)Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észrevegye, amit nem kell látnia.
Anya szobor: Ejnye-bejnye gyerekek!
Isten:A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse:
Anya szobor: Mindent tudok és mindig melletted állok.
Angyal:Uram !(enyhén megérintve a karját) ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
Isten: Sajnos nem tehetem, már majdnem befejeztem.
Angyal:(Kíváncsian körberepdesi a minta-anyát,hümmög, és csóválja a fejét)Túl gyengéd…..
Isten: De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs,mit tud egy édesanya elviselni! Angyal: (tovább vizsgálgatja a szobrot, majd megérinti az arcát) Itt van valami, ami fölösleges.
Isten: Nem fölösleges ott semmi, az egy könnycsepp.
Angyal:Hát az meg mire jó?
Isten: Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, és a büszkeséget. Angyal: Uram, te egy lángész vagy! És mi lesz a neve?
Isten: Éppen ezen gondolkodom! Rengeteg gyönyörű név jut eszembe… (töprengő arcot vág, eközben elindul a zene)
- Zene: Szeretem az anyukám – vágott hanganyag: Nagy Bandó András: Az én anyukám c. verse alapján https://www.youtube.com/watch?v=tt6oV817ryg( a szereplők visszaállnak az első sorba)
- Versmondás( A gyerekek egyéni versmondása.) A dramatikus rész folytatásaként, minden gyermek úgy kezdi a szereplését: Legyen a neve…..és kifordítja a ruhájára tűzött szívet, amelyen az édesanyja neve olvasható. A nevet hangosan ki is mondja, majd ezután kezdi a versét.
- Mondd, anyácskám! Tündér vagy-e, vagy tán égi angyal? Te mindig csak velünk törődsz, sohasem magaddal. Mondd, anyácskám! Minden ember olyan jóságos, mint te? A türelem, a szelídség minden felnőtt kincse?
- Mondd, anyácskám! Hogy lehet az, el te sosem fáradsz? Százszor hívunk és te hozzánk oly sietve szaladsz. Mondd, anyácskám! Mi tesz téged ilyen jóvá, hőssé? Szíved, karod mi edzette ily acélerőssé?
- Mikor én a ringó bölcsőben feküdtem, Mindig egy jó angyal őrködött felettem. Altatgatott csókkal, altatgatott dallal…Az én jó anyám volt ez az őrző angyal!
- Napraforgó fényre fordul, én tehozzád szólhatok: Édesanyám, hozok néked messzi égről csillagot. Ám, ha őket el nem érem, a szemedet keresem. Belenézek és megértem, mily nagy kincs vagy énnekem!
- Számoltad- e már az erdők levelét? Vagy tán szálanként a rétek zöld füvét? Hány a csillag fenn az égen, ha a nap leszáll? Hány pacsirtahangtól zengő a határ?
- Hány vízcsepptől zúg a patak susogása? Hány dús dombot ráz a szellősusogás?
Nem számoltam drága anyám, egyet tudok én. Nem adnálak semmiért se a föld kerekén.
- Lennék én gyöngyvirág, harangszó illatod, fehéren csendülő, hó szirmú harmatod. Lennék én két kezed, virágtitkú bölcső, szirmok esőjében felkönnyező felhő. Lennék a mosolyod, nevess mindig velem, amíg az életünk megengedi nekem.
- Lennék én napsugár, melengessen létem, boltív falak között, örömödet kérem. Lennék én a szellő, könnyű legyen lépted, mikor tieidet az útig elkíséred Lennék én… mi lennék? A fiad én vagyok, egyetlen életed, mindig várt holnapod.
- Zöld erdőben, zöld mezőben Kék virágot szedtemKék virágom gyöngyharmattalMeg is öntözgettem Gyöngyharmatos kék virágomSzellő simogatta.Azúrszínű puha selymétNapsugár csókolta. Édesanyám, adhatnék-eAjándékot szebbet?E kis virág – úgy érzem én -A szívemben termett.
- Ha mosolygó arcod nézem,
Hogyha forró csókod érzem,
Tudom szeretsz édesanyám,
Szeretlek én is igazán.
Ég felé száll imádságom,
Ami jó van a világon,
Amit remél, kíván szíved,
A jó Isten mind adja meg.
Legyen örömökkel telve
Életednek minden perce.
- Köszönöm, hogy vigyázol rám, ha kell, ápolsz engemet! Tudom, hogyha bármi fáj is, csak hívnom kell tégedet. Köszönöm, hogy megtanítasz mindarra, mi jó, s mi szép! Ígérem, hogy legjobb leszek, néked e föld kerekén!
- Fénylőbb, szebb a csillagoknál, minden égi ragyogásnál, az amit én tőled kaptam. E szépséges, nagy titok, hogy a gyermeked vagyok.
- Édesanyák, halljátok-e kicsi szívünk hogy dobog?
Dobogó kis szívecskénket, hallgassátok mit suttog!
Szerető kis szíveinket nem adhatjuk mi másnak,
csak ki nekünk legkedvesebb, drága édesanyánknak.
- Jön az anyák napja, jaj mit is csináljak?Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset,nagyobb lettem: velem megnőttek a versek. Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak.Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat.
Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok:vers és virág mellé el is mosogatok.
- Édesanyám, édesanyám,ennél szebb szót nem tud a szám.Legszebb, legjobb te vagy nékem e nagy kerek mindenségben. Édesanyám, édesanyám ennél szebb szót nem tud a szám.
- Szállj, kicsi dallam, édesanyámhoz! Májusi szellő orgonaághoz. Életemnek termő fája, bárhol élnék, vándor fecskék könnyű szárnyán hozzád térnék.
- Jöjj fiam, édes, jöjj kicsi lányom! Boldog a szívem, arcod ha látom. Mennék, mennék, mindig is csak nálad lennék. Távol tőled mindig rólad énekelnék.
- Két keze bársony simogatását, két szeme féltő vágyakozását, álmomban is meg-megérzem, hogyha félek, meghálálom jó anyámnak, míg csak élek
- Kinyílott az aranyeső, bimbót nyitott minden ág, virágba és fénybe borult most az egész szép világ. Édesanyánk ünnepére még a nap is kisütött. Nagy örömre, szeretetre, ünneplőbe öltözött.
- Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat.
Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam
- Zene: Orgona ágahttps://www.youtube.com/watch?v=4ah1wWPplmo(a dalra egyenletes ritmusos mozgás, a 2. vsz. alatt a két sor helyet cserél, és feláll a dramatizálásra. A főszereplők ugyanazok, az Isten most is szobrot készít, egy kisfiút.) 6. Dramatizálás
Mesélő 11, 12: Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesapát is. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt: Angyal:Ezzel vesztegettél el egy egész hetet? Isten: Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot?
Mesélő 13:Magas legyen, hogy felnézhessenek rá a gyerekek!
Mesélő 14:Bátor legyen, mint egy oroszlán, hogy minden veszélytől megóvjon!
Mesélő 15,16:Ügyes legyen, hogy boldoguljon a pelenkával, és az apró gombokkal is!
Mesélő 17: Erős legyen! Hogy tudja húzni a szánkót, és egyensúlyban tartsa a biciklit!
Mesélő 18:Igen, és kezében tudja vinni alvó gyermekét, ha az elalszik a kirándulás után !(Összenéznek, bólogatnak,és hangosan mondják:Igen, ilyen legyen!) Angyal:Uram !(enyhén megérintve a karját) ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
Isten: Sajnos nem tehetem, már majdnem befejeztem. Angyal: (Kíváncsian körberepdesi a próba-apát, és csóválja a fejét)Túl csendes….. Isten: Igen, de a kellő pillanatban határozott….. Angyal:( megsimogatja a szobor arcát)Itt van valami, ami fölösleges.
Isten: Nem fölösleges ott semmi, az egy könnycsepp. Angyal: Hát az meg mire jó?
Isten: Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, és a büszkeséget. Angyal:Uram, te egy lángész vagy! És mi lesz a neve? Isten: Éppen ezen gondolkodom! Rengeteg gyönyörű név jut eszembe…( töprengő arcot vág, miközben felcsendül a zene)
- Zene: Weöres Sándor-Sebő Együttes Mi volnék? (az édesapa köszöntése, a kifordított szíven az ő neve olvasható: Legyen a neve…..)
Mondd el nekem, milyen érzés, Apukának lenni? Szeretsz-e, mondd korán reggel dolgozóba menni? Jó érzés-e hazaérni, megölelni engem? Látod-e, hogy egész kicsit ma is nagyobb lettem? Jó érzés-e betakarni, puszit adni este? Maradj itt az ágyam mellett, kérlek, ne menj messze! Rajzoltam egy képet neked, Te vagy rajta, nézd meg! Én vagyok a kisgyerek és kézen foglak Téged! Örülsz neki? Vigyázol rá? Mi vagyunk a képen! Én vagyok az apukámmal, ketten, kéz a kézben!
- Halász Judit: Hívd a nagymamát! ( a dal előadása játékos mozdulatokkal) A következő verset közösen adják elő a gyerekek.
A nagymamáé egész más világ! Ő gazdagabb lesz azzal, hogyha ád! Szíve csodás mesékkel van tele, s nem bolondít, andalít vele. Ha rossz vagyok, homlokát a bú átfutja, aztán volt, nincs háború! Ő úgy szeret, hogy hozzá fogható nem lehet, csakis varázsló! Ha könnyem buggyan, lecsókolja ő. Bármikor hívom, frissen jön elő. Játszani velem minden percben kész. Ezért szeretem! Ennyi az egész!
Kézfogás, meghajolás, majd meghatározott rend szerint az ajándékok kiosztása.
- Ajándékozás(halk zene: Orgona ága)